Több mint 100 éves múltra visszatekintő építési módról lesz most szó és arról, miket lehet alkotni belőle.
A szalmaház lényege, hogy a fal és esetenként a födém fő alkotóeleme a szalmabála. A szalmabáláknak alapvetően jó a teherbíró képessége, de azért a mai előírások szerint faváz közé helyezik ezeket szalmabálákat és így a falnak is nagyon jó a teherbíró képessége, hőmegtartó képessége.
Ez a technika a zöld technológia és energiatakarékosság iránt elkötelezetteknek ajánlott, mert kevés fűtési és hűtési költséggel érezhetik kényelmesen magukat a házban. Az alapnak nincsen károsanyag kibocsátása és természetes, megújuló energiaforrásból származik. És a felesleg alapanyag megsemmisítése sem okoz gondot és nem terheli a környezetet.
A falak külső rétegét vastag agyagréteg adja, amelynek fő szerepe a tűztől és egyéb károsodástól való védelem, szigetelés, párazárás. Ezek által hozza azokat a paramétereket, amelyeket a "hagyományos" építésű ház szerkezetek is.
És lássuk, milyen megoldások lehetségesek a belső térben:
Amikor belső tereket tervezünk figyelembe vesszük a külső környezetet is ezért, ha rendszerben akarunk gondolkodni, leginkább a vidéki stílusokat és egyes népekre jellemző hangulatokat tudjuk visszaadni (pl mexikói) ezekben a házakban. De én el tudok képzelni modernnel ötvözött változatot is az eklektika vagy a basic stílus jegyében.
Ezek a képek külföldön készültek, de itthon is található néhány eklatáns példa, az egyik épp a szomszédos Solymáron.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.