Tudom, hogy kicsit abszurdnak tűnik így a zord, hideg, -15 Celsius fokban jegeskávéra gondolni, de aki ivott már jó jegeskávét, az nem ijed meg a hidegtől. Én el tudom képzelni egy meleg kandalló mellett üldögélve is.
És hogy milyen a jó jegeskávé? Több helyen kóstoltam már, s el kellett telnie 6 évnek, hogy kialakuljon a jó jegeskávé kategóriáról alkotott elképzelésem, s ehhez ragaszkodom is már. Az első benyomás nagyon fontos: hasson úgy, mint egy költemény. Üvegpohárban szolgálják fel, legyen tejszínhab a tetején (nem tejhab!) és az sem árt, ha a pohár oldalán megjelenik néhány vízcsepp, ami a megfelelő, hideg hőmérsékletről árulkodik. S ha ezen az első tesztelésen átmegy a jeges ital, jöhet a kóstolás.
Kell hogy legyen benne jégkocka és fagyi is. Ha ezek közül bármelyik is kimarad, már nem lesz az igazi, s talán nem is lesz elég fagyos. Cukor is kell még bele, hogy jó édes legyen. Az plusz pont, ha már cukorsziruppal tálalják elénk, hogy ne kelljen a kristálycukor felolvadására várni.
Ezek az alapvető követelményeim egy jegeskávéval szemben. A fogyókúrára pedig (ilyenkor) nem gondolok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.